VBT Kutatási áttekintés 1

Bizonyára észrevettétek már a blogbejegyzéseink alján feltüntetett számos forrást. A szakértői értékelésen átesett kutatások számunkra fontosak, mert alátámasztják és hitelesítik az általatok megosztott információkat. Célunk, hogy megbízható forrásként szolgáljunk a sebességalapú edzéssel kapcsolatos minden témában, és ennek érdekében megállapításainkat és összefoglalásainkat a kutatásokra kell alapoznunk. Ezt szem előtt tartva, ezen a héten egy rövid VBT-kutatási áttekintést szeretnénk közzétenni. Egy sebességalapú edzésről szóló kutatási áttekintést. Az alábbiakban három különböző forrást találsz, amelyekre (természetesen) hivatkozunk, és bemutatjuk mindegyik célját, módszereit és eredményeit. Rendszeresen fogunk kutatási áttekintéseket közzétenni, hogy biztosak lehessünk abban, hogy te is elolvasod a kutatásokat! Ha bármilyen kérdésed van, csak írd meg nekünk a megjegyzésekben.

1. TANULMÁNY

A sebességalapú ellenállásos edzés 6 hetes időtartama alatt nyújtott azonnali teljesítmény-visszajelzés hatása a sportág-specifikus teljesítménytesztekre

Randell, Cronin, Keogh, Gill és Pederson kutatók által végzett VBT-kutatás a csúcssebességnek mint pillanatnyi teljesítményvisszajelzésnek a sportág-specifikus teljesítménytesztekre gyakorolt hatását vizsgálta. Tizenhárom jól edzett profi rögbijátékost véletlenszerűen két csoportba osztottak: visszajelzéses (n = 7) és visszajelzés nélküli (n = 6). A sportág-specifikus teljesítményteszt előtti és utáni mutatói a függőleges ugrás, a vízszintes ugrás és a 10/20/30 méteres időzített sprint voltak. A 6 hetes edzésciklus során mindkét csoport hetente 3 edzésen vett részt, a guggolásos ugrásokat hetente kétszer végezték, 3 sorozatban, 3 ismétléssel, súlyzóval és 40 kg-os abszolút terheléssel, és ez volt a tesztelt gyakorlat. A visszajelzéses csoport (1. csoport) minden ismétlés után valós idejű visszajelzést kapott a guggolásos ugrás csúcssebességéről. A visszajelzés nélküli csoport (2. csoport) nem kapott visszajelzést. Az eredmények azt mutatták, hogy a teszt előtti és utáni eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak a vízszintes ugrás (p = 0,01) és a 30 méteres sprint (p = 0,0008) teljesítménytesztekben. Gyakorlati jelentőséget találtak az összes teljesítménytesztben, ami azt jelenti, hogy az élő teljesítmény-visszajelzés beépítése előnyös lehet és javíthatja a sportág-specifikus teljesítményteszteket egy 6 hetes edzésidőszak alatt.

Randell, A. D., Cronin, J. B., Keogh, J. W. L., Gill, N. D. és Pedersen, M. C. (2011). A sebességalapú ellenállásos edzés során nyújtott azonnali teljesítményvisszajelzés hatása a sportág-specifikus teljesítménytesztekre egy 6 hetes edzésprogram során. Journal of Strength and Conditioning Research, 25(1), 87–93.

2. TANULMÁNY

A sebességcsökkenés mint az ellenállásos edzés során fellépő neuromuszkuláris fáradtság mutatója.

Sanchez-Medina és Gonzalez-Badillo mind a mechanikai (sebességcsökkenés és ellenmozgásos ugrás magasságának csökkenése), mind az anyagcsere-beli (laktát, ammónia) reakciókat vizsgálták olyan ellenállásos edzésprogramok esetében, amelyek változó sorozatokból és ismétlésekből álltak. 21 különböző, 48-72 órával elválasztott edzés során 18 erőnléti edzésben részesült férfit osztottak fel fekvenyomás (n = 10) vagy guggolás (n = 8) csoportokba, és három különböző protokollt hajtottak végre. 1) Egy ismétléses maximális (1RM) teszt lineáris pozícióérzékelővel (LPT) a terhelés-sebesség profil meghatározásának segítésére. 2) A maximális ismétlések számának tesztelése különböző terhelések mellett, a kimerülésig. 3) 15 ismétlés, különböző sorozat- és ismétléssémákra bontva, ötperces szünetekkel a sorozatok között. A vér laktát- és ammóniaszintjét mind edzés előtt, mind edzés után megmérték. A VBT-kutatás megállapította, hogy mind a három sorozat utáni átlagos ismétléssebesség-csökkenés, mind az edzés előtti és utáni sebességcsökkenés szignifikáns volt minden csoport esetében, és erősen korrelált egymással (r = 0,91 – 0,97). Azt is megállapították, hogy a sebességcsökkenés szignifikánsan nagyobb volt a fekvenyomó csoportnál, mint a guggoló csoportnál. Megállapították, hogy mindkét csoport esetében a sebességcsökkenés szoros összefüggésben állt az edzés utáni laktátszinttel (r = 0,93 – 0,97). Az ammónia görbe alakú reakciót mutatott a sebességcsökkenésre. Az eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mechanikai (sebességcsökkenés és ellenmozgásos ugrásmagasság-csökkenés) és metabolikus (laktát, ammónia) fáradtsági mutatók közötti magas korrelációk alátámasztják a sebességcsökkenés alkalmazásának érvényességét az ellenállásos edzés során fellépő neuromuszkuláris fáradtság számszerűsítésére.

Sánchez-Medina, L., & González-Badillo, J. J. (2011). A sebességcsökkenés mint az ellenállásos edzés során fellépő neuromuszkuláris fáradtság mutatója. Medicine and Science in Sports and Exercise.

3. TANULMÁNY

A sebességalapú és a hagyományos százalékalapú terhelési módszerek összehasonlítása a maximális erő és teljesítmény alkalmazkodása tekintetében.

Dorrell, Smith és Gee kutatók által végzett VBT-kutatás keretében tizenhat edzett férfit toboroztak annak érdekében, hogy meghatározzák a sebességalapú edzés (VBT) hatását a maximális erőre és az ugrásmagasságra. A vizsgálati alanyok elvégezték a visszaugrásos tesztet (CMJ), valamint az egyismétléses maximális (1RM) teljesítménymérést guggolás, fekvenyomás, szigorú fej fölötti nyomás és holtverseny esetében. Ezt követően a résztvevőket vagy a százalékalapú edzés (PBT) (n = 8), vagy a sebességalapú edzés (VBT) (n = 8) csoportba osztották, és 6 héten át edzettek. A PBT csoport terhelését az 1RM adataik alapján határozták meg, míg a VBT csoport terhelését valós idejű sebességfigyelés alapján állapították meg. Az eredmények szignifikáns növekedést (p < 0,05) mutattak a maximális erőben a hátsó guggolás (VBT 9%, PBT 8%), a fekvenyomás (VBT 8%, PBT 4%), a szigorú fej fölötti nyomás (VBT 6%, PBT 6%) és a holt emelés (VBT 6%) esetében. A CMJ-ben csak a VBT-csoportnál találtak szignifikáns növekedést (5%). Összességében a VBT csoportnál nagyobb alkalmazkodást figyeltek meg a maximális erő terén, mint a PBT csoportnál. Ezenkívül a VBT csoportnál kevesebb volt a teljes edzésmennyiség, mint a PBT csoportnál. Ez azt jelenti, hogy a VBT protokollok alkalmazásával – ellentétben a PBT-vel – lehetségessé vált a fáradtság figyelemmel kísérése, miközben továbbra is pozitív alkalmazkodás érhető el.

Dorrell, H. F., Smith, M. F. és Gee, T. I. (2019). A sebességalapú és a hagyományos százalékalapú terhelési módszerek összehasonlítása a maximális erő és teljesítmény alkalmazkodása tekintetében. Journal of Strength and Conditioning Research.

EGYÉB ÉRDEKES BEJEGYZÉSEK!

Olvassa el a VBT Kutatási áttekintés sorozatunk második részét!

Szeretnél többet megtudni a VBT alapjairól? Nézd meg PerchVBT-szótárát!

Érdekel, hogy a különböző célcsoportok hogyan tudják kihasználni a VBT-t? Nézd meg a „VBT különleges célcsoportok számára” című sorozatunkat!

További információk Perch rőlitt találhatók! A termékvideókat pedig itt tekintheti meg. Ügyfélszolgálati weboldalunkat pedig itt találja.

Vissza az alapokhoz? Ismerkedj meg a VBT és az erőnléti edzés eredetével!

KÖVESS MINKET!

Gyakran nézz vissza hozzánk további sebességalapú edzésanyagok, tippek, trükkök és eszközökért. Ne felejts el követni minket a Twitteren, az Instagramon és a LinkedInen, valamint lájkolni minket a Facebookon.