Nők a sportban - Minky Tshabalala, a Johannesburgi Egyetem sporttudományi menedzsere, a Dél-Afrikai Labdarúgó Szövetség női U17-es és U20-as sporttudósa.

Úgy tűnik, illik a "libabőrös" pillanattal kezdeni. Olyan gyakran halljuk, hogy milyen érzés egy sportoló szemszögéből kilépni a pályára egy világbajnokságon, és elénekelni a nemzeti himnuszt; ritkán halljuk ezt egy sporttudóstól. Minky Tshabalala számára az uruguayi U17-es női labdarúgó-világbajnokság volt ez a pillanat. 

2015-ben azt írta a naplójába, hogy a dél-afrikai válogatottnál szeretne dolgozni, így amikor eljött ez a pillanat, visszatartotta a könnyeit. "Ez egy olyan csípős pillanat volt. Az összes hosszú munkaóra, az összes hétvége, amit nem tölthettem a barátaimmal, mind megérte".

Minky már évek óta erre törekedett. Minky tizenkét évig krikettezett gyermekkorában, majd beválasztották a tartománya U19-es válogatottjába, amíg egy szerencsétlen hátsérülés véget nem vetett az álmának. Minky fontolgatta az orvosi karriert, de édesanyja tanácsára - "ha krikettmeccs van, inkább nézd a krikettet, mint tanulj!" - inkább a krikettet választotta. - inkább a sporttudományt választotta. 

Minky kiemeli, hogy az első néhány év nehéznek bizonyult: "sok volt az önkéntes munka, a fizetésem nem létezett. Egészen 2013-ig vártam az első rendes szerződésemre". Azóta azonban karrierje az egekbe szökött. Minky a Pretoriai Egyetem futballklubjának sporttudományi vezetőjeként dolgozott, és ami csak három hónapos futballistaként indult, kilenc hónapos lett. 

2017 óta Minky a Johannesburgi Egyetem sporttudományi egységvezetője, és hét nagy teljesítményű kódnak nyújt szolgáltatásokat, köztük az atlétikának, a rögbinek és a kosárlabdának. Feladatai közé tartozik a sporttudományi részleg felügyelete, az egyes edzőkkel való napi megbeszélések, valamint annak biztosítása, hogy a sporttudós és a menedzserek megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak a sportolóknak. 

Minky az egyetemen szerzett tapasztalatai során bővítette a különböző sportágakkal kapcsolatos tudását: segített a sportolóknak felkészülni a világbajnokságra és a nemzetközi versenyekre, és az egyetem hálós csapatát is "a valaha volt legfittebbé tette". Bármelyik sportág küzdött, Minkyt küldték megmenteni; mindössze négy hét alatt Minky irányítása alatt a röplabdacsapat megverte a Varsityben a back to back bajnokokat, és 2017-ben először játszottak döntőt. 

Minky tanácsot ad a jövő generációjának: "Ne úgy kezdjetek el dolgozni az iparágban, hogy rögtön a Springbokokkal fogtok dolgozni. Szorgoskodj, és szerezz magadnak nevet". Egy kis iparágban kiemeli, hogy "a munkád eredményei önmagukért fognak beszélni". 

Ezt a mantrát adja át diákjainak, méghozzá nagy sikerrel: Sibusiso Makhula, a munkaalapú integrált tanulási program egyik hallgatója kiválasztásra került, hogy a Johannesburgi Egyetem labdarúgócsapatának sporttudósaként segítsen egy koreai futballtornán, majd onnan továbblépve gyakornoki állást kapott az Orlando Pirates futballklubnál, és kiválasztották, hogy Kínában tanuljon. 

Minky határozott üzenete van az iparágba belépő nők számára: "célorientáltnak kell lenniük. Nem lesz könnyű dolgotok. Bejövök, elvégzem a munkámat. Nem veszem magamra a dolgokat". Kiemeli, hogy sajnos még mindig elhangzanak olyan megjegyzések, amelyek más nőket visszatartanak a belépéstől, de hangsúlyozza, hogy ne engedjük, hogy bárki is kisebbrendűvé tegyen bennünket: "ne adj senkinek okot arra, hogy megkérdőjelezze a képességeidet". 

Az edzőkkel szemben kiállni kihívás, de egyben szükségszerűség is. Minky visszaemlékszik egy esetre, amikor az edzőnek elő kellett terjesztenie, hogy az egyik kedvenc sportolóját ne játszassa, mivel orvosilag nem tudta őt felmenteni, és az orvosi személyzet teljes mértékben támogatta. Bár ez akkoriban talán okozott egy kis szakadást, végül mégis kivívta a teljes tiszteletét. 

Arról beszél, hogy az edzőktől való elfogadás időnként kihívást jelent, de az egész arról szól, hogy "az edző nyitott legyen". Lehet, hogy az edzők nem veszik be a periodizációs modellt, de végső soron arról van szó, hogy nyitottnak kell lenni, és tanulni kell az edzőtől is. "Simphiwe Dludlu edző nyitott volt - megosztottuk egymással az információkat és azt, hogy mit vár tőlem. Ez egy kétirányú partnerség." 

Valamit, amit Minky a híres edzőtől, Thabo Senongtól (2x világbajnoki edző) tanult, az volt, hogy "ne kényelmesedj el, és ne hidd, hogy eleget tudsz". Az U17-es női csapathoz technikai igazgatóként érkezett, de Minky visszaemlékszik, hogy meglepte a nagyon szerény jelenléte. "Ahelyett, hogy az edző mellett ült volna, a sporttudományi csapat junior tagjaival ült. Hihetetlenül nyitott volt, platformot adott, és hagyta, hogy beszélj." 

Minky Dr. Pathokuhle Zondit nemcsak mentorként, hanem egy olyan nőként tartja számon, aki nagyon inspirálja őt a sportban, mert a küzdelmek, amelyeket leküzdött, hogy a legjobb legyen. "Mindig bementem az irodájába, és sírtam, amikor a srácok egyszerűen nem akartak rám hallgatni." Zondi, a Dél-afrikai Sportintézet főorvosa, jelenleg pedig vezérigazgatója egyenes tanácsokkal tudta ellátni Minkyt: "mindent, amit adnak neked, el kell fogadnod, és vissza kell adnod nekik". Zondi biztosította Minkyt arról, hogy ő erre a feladatra való, és bármire képes, amire csak akarja. 

Minky főnöke a Johannesburgi Egyetemen, Nomsa Mahlangu a sportigazgató, és egy másik női sportoló, akit Minky nagyon csodál: "Nagyon sokat tett a labdarúgásért - ő lett az első női egyetemi sportelnök az Afrikai Egyetemi Sportszövetségben. Az ő útja inspiráló".

Minky több mint kilencéves futballteljesítmény terén szerzett tapasztalattal - többek között a Dél-afrikai Labdarúgó Szövetség U17-es és U20-as női válogatottjának sporttudósa lett -, és mantrája szerint "valaki, aki világklasszis, még mindig lehet diák". És bár lehet, hogy Dél-Afrikában "a focilányként" ismerik, de milyen világklasszis "focilány" is ő.