Matt Little: A teniszjátékosok mérésének és megfigyelésének paradigmaváltása

Matt Little több mint 15 éve dolgozik erőnléti és kondicionáló edzőként az élvonalbeli teniszben. Jelenleg Sir Andy Murray teljesítménytámogató csapatát vezeti, és a háromszoros Grand Slam-címvédő által használt megfigyelőrendszereket irányítja.

Az elit szintű tenisz hihetetlenül kimerítő és brutális sport. Annak ellenére, hogy nincs fizikai kontaktus, a játék mégis órákon át tartó fizikai és mentális harcot jelent. A 2018-as wimbledoni teniszbajnokság legutóbbi férfi egyes versenye ezt éles megvilágításba helyezte, és arra késztetett, hogy papírra vessem gondolataimat.

A véleményem nem annyira a férfi Grand Slam-versenyek formátumáról szól, vagy a női versenyekről, hanem inkább arról, hogy hogyan készítjük fel és hogyan bánunk a teniszezők testével. Úgy érzem, hogy a tenisznek mint sportágnak kötelessége, hogy felelősségteljesebb és megalapozottabb módon edzze sportolóit.

Amikor a teniszezők terhelésének ellenőrzésére kerül sor, a következő kérdéseket tenném fel:

• Mennyire következetesek vagyunk a terhelésmérések során?
• Mennyire vagyunk pontosak?
• Valóban mérjük egyáltalán a terhelést?

A wimbledoni elődöntő maratoni Isner-Anderson mérkőzése után a férfiak Grand Slam-meccsein az ötödik szett tie break bevezetését szorgalmazták. Ez nem csak azt akadályozná meg, hogy a mérkőzések indokolatlanul sokáig elhúzódjanak, de azt is előrevetítené, hogy a játékosok fizikailag ne legyenek kimerültek a következő meccsük előtt. Ez egy okos lépés lenne, de úgy érzem, hogy a játékosok védelme az edzéskörnyezetben és a mérkőzéskörnyezetben is fontos.

Széles körben elismert tény, hogy a tenisz az idők során sokkal atletikusabb és robbanékonyabb sportággá fejlődött, a férfi játékosok többsége 85 kg feletti súlyú és akár 8 m/s sebességgel mozog. Mivel a pontok 80%-a kevesebb, mint négy ütés hosszúságú, szenvedélyesen hiszek abban, hogy az edzésprogramoknak (a pályán és azon kívül is) tükröznie kellene ezeket a változó követelményeket, mivel nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg így van.

Véleményem szerint a túledzés (különösen a pályán belüli edzések esetében) járványszerű a sportágunkban, és nem hiszem, hogy túl messze vagyunk a pereskedéstől, amikor az edzésgyakorlatokról van szó. A sportágak világszerte kezdenek rájönni, hogy az élsportolóikkal szemben gondossági kötelezettségük van, és szerintem itt az ideje, hogy a tenisz is felzárkózzon.

A viselhető technológia rohamos ütemben fejlődik, és hamarosan nem lesz sok olyan dolog, amit ne tudnánk a sport fizikai igénybevételéről. Az olyan vállalatok, mint a Catapult, már jól beváltak az olyan sportágakban, mint a futball és a rögbi, de a teniszben még nem használják ilyen széles körben a technológiáikat. Valójában a legmagasabb szinten eddig csak Andyt, Milos Raonicot és Lucas Pouille-t láttam teljesítményfigyelő rendszereket használni. Ez nem jelenti azt, hogy mások nem használják őket, de én biztosan nem láttam ilyet.

Ezek az eszközök meg tudják mondani, hogy milyen külső terhelés éri a játékost a pályán való kergetőzés, ugrás, sprintelés, csavarodás és forgás során. Azt is meg tudják mondani, hogy a játékos milyen maximális sebességet ért el, és milyen gyorsan gyorsult és lassult. Ez értékes információ, különösen akkor, ha azt szeretnénk megtudni, hogy valójában mi történik a játékosainkkal a pályán.

Úgy vélem, hogy minden elit teniszezőnek bármilyen edzésprogramban részt kell vennie valamilyen viselhető technológiával, hogy figyelemmel kísérhesse és megismerhesse az edzés fizikai hatását a testére. Úgy gondolom, hogy ezeket az eszközöket versenyen is engedélyezni kellene, és úgy vélem, hogy az adatokból sokat tudunk tanulni a teniszmeccsek valódi igénybevételéről.

Érdekli, hogyan segíthet a Catapult a sportolóinak abban, hogy megtalálják a versenyelőnyüket? Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni.

Kép: John Fornander/Unsplash